– A Balatonról nem tudok érzelmek nélkül beszélni – mondta a 33 éves pécsi Bánki Károly, akinek Balaton-fenyvesen van nyaralója. – Az igazgyöngy itt van a kezünkben, nem kell tovább keresni, főleg nem Horvátországban. Most minden eddiginél erőteljesebb helyi összefogásra van szükség, civil kurázsi nélkül magunkra maradunk és elvérzünk. A Balaton csak másodsorban lehet üzlet. Mindenekelőtt vissza kell szerezni a becsületét, méltóságát, állította Bánki Károly: – A provokációktól, támadásoktól határozottan meg kell védeni. A biztató terveket pedig mielőbb valóra váltani. Az idei rossz idény a következő évekre rendkívül kedvezőtlen gazdasági következményeket hoz. Sokkal kevesebb tőke jön ide, mint korábban – tette hozzá. – Vegyük észre, hogy most komoly áldozatokra van szükség a siker érdekében. A legnagyobb segítség a helyi idegenforgalmi adó önkéntes vállalásával adható, mert az állam minden befizetett forinthoz kettőt ad. Bevallom, valamikor én is mindent elkövettem, hogy kibújjak a kötelezettség alól, de a mostani kiélezett helyzetben becsülettel fizetek minden vendégem után. Úgy tekintek erre: ez nem adó, hanem adomány. A következő lépés pedig az, hogy nem szabad otthonról hozni egy csomó akciós terméket; enni- és innivalót, amivel azt hisszük, hogy jó vásárt csináltunk, javasolta Bánki Károly: – A végén egy részét úgyis kidobjuk. Vásároljunk a Balaton-parton azokban az üzletekben, amiknek a tulajdonosa hosszú távon gondolkodik és bevétele egy részét visszaforgatja a fejlesztésekbe.

Somogyi Hírlap 2004.08.30.